Budapesti hordómustra

Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.
Profi prezentációval kísért borkóstolón mutatta be szortimentjét a fiatal szekszárdi Szeleshát Szőlőbirtok a Sas Center kellemes átriumában (Budapest, V. kerület, 1051 Sas u. 10-12).

Mindig jó széles spektrumon kóstolni egy pincét, jobban megérthetni, mit is akarnak a bormesterek és vannak-e hibák. Nos, itt hibákkal nem találkozhatott az egyre szélesebben mosolygó mintegy 30 vendég (újságírók, kereskedők és civil borszeretők), és érthetőbbé vált, miért is lett oly’ hirtelen a szóbeszéd tárgya a Szeleshát borissza berkekben.

A Szeleshát esetében vertikális kóstolóról beszélni kicsit vicces, lévén, hogy a pincészet a 2007-es szürettől készít saját bort, addig az egy tagban fekvő, csakugyan szeles dűlőről szüretelt kiváló alapanyagot eladták a legnagyobb szekszárdi borászoknak (igen sok nagynevű márka borait erősítette az innen fakadó anyag).

A Szeleshát-dűlő a Szekszárdi-dombságnak, erre a szőlőre kitalált löszhegy-rendszernek a legdélebbi nyúlványán, a 178,5 méter magas Nagyhegyen elterülő kis fennsík. Az alföldi forró levegő itt ütközik a dombok falának, ami állandó légmozgást generál, még a legmelegebb napokon is leken egy taslit a szél az embernek, aki épp’ arra jár.

A talaj nem egyszerű lösz, ami már önmagában is elsőrendű vörösbor-talaj, hanem egyfelől igen magas aktív mésztartalma van, másfelől jó része ún. vörösföld, vörösagyaggal kevert barna erdőtalaj, azaz príma vörösbor-hardver. A pince a Várdomb nevű, Szekszárdtól délre eső kis faluban van, minden nagyon kompakt és jó ízlésről tanúskodik, ahogy pl. a prezin vetített fotók is kifejezetten szépek voltak. (ld. a pince honlapján).

A cikk tovább olvasható itt:
http://borravalo.hu/?p=3531