Az édes boroké a jövő?

A kérdés felvetése mindenképpen jogos, de a téma könnyebb bemutatása érdekében azzal az egyszerűsítéssel élünk, hogy a száraz kategórián kívül minden kategóriát, tehát a félszárazat, félédeset is édesnek tekintjük. Tehetjük ezt azért is, mert Nyugat-Európában Németországon kívül, ahol a lieblich azaz kedves, valójában félédes boroknak nagy hagyománya van, ezek a kategóriák nem, vagy csak alig használatosak. A palackoknak viszonylag kis részére az van írva, hogy édes, kis részére az, hogy száraz, a többségén pedig nincs jelölés.

Sokan nem tudják, hogy az uniós borjog az újvilági borjogokhoz hasonlóan, viszont szemben a régi magyar előírásokkal, nem írja elő kötelezően a borászatoknak, hogy a címkéken szerepeltessék az édességi kategóriát. Ennek értelméről és hasznosságáról egy elzászi francia borász így nyilatkozott: „a fogyasztónak jogában áll, hogy ne tudjon mindent a borról, és szárazborivó öntudattal igya kedvenc édes borát”.

A magyar gyakorlat szerencsére nem ez, bár a szárazborsznobizmus sajnos nálunk is  létezik, a magyar bortermelők többsége egyelőre jól látható módon a főcímkén föltünteti az édességi kategóriát. Ez alapján készültek is különböző, nem reprezentatív statisztikák, amelyek szerint a 0,75 literes kiszerelésű borok mintegy 30 százaléka szárazbor.

Mi lehet az oka a száraz borok visszaszorulásának, az édes borok ilyen nagy arányának a borfogyasztásban? A nyugati pincészetek a klímaváltozásra hivatkoznak. A hivatkozás valószínűleg nem állja meg a helyét, hiszen egyrészt a felmelegedés elmélet maga is kérdéses, másrészt a felmelegedés hívők is azt vallják, hogy egy hosszabb melegedési perióduson belül az utolsó 20 évben egy kisebb lehűlési szakaszban vagyunk. Az elméletektől függetlenül azonban az bizonyos, hogy az évi ingadozásokat kiszűrve megállapítható, hogy a szüreti mustfokok, illetve a borok összalkohol tartalma már néhány évtizede emelkedő tendenciát mutatnak. Ennek az oka azonban valószínűleg a szőlészet fejlődésében és a tömegtermelés csökkenésében, azaz a hektáronkénti terhelés visszafogásában keresendő.

Borfogyasztókból borkóstolókká válunk

Mindazonáltal nem gondolom, hogy piacgazdaságban a változásokat elsősorban a termelési oldal generálná. A fogyasztás jellegének változása a fő felelős a száraz - édes arányok eltolódásáért. Ezelőtt 30 évvel Európa nagy bortermelő nemzeteinél az egy főre jutó borfogyasztás éves mennyisége 120 liter körül alakult. Az utolsó néhány évben pedig már 60 liter alá csökkent. A saját bortermeléssel nem rendelkező országokban ezzel szemben ebben az időszakban jelentősen nőtt a borfogyasztás, és az országok többségében a mai napig is növekedésben van. Úgy tűnik, mintha 35-40 liter/fő/év lenne a centrum, amely felé a két ellentétes folyamat tart. A borfogyasztás globalizációja azonban nem csak a mennyiségekben mutatkozik meg. Nagyapáim daliás generációja még folyadékpótlásként itta a bort illetve fröccsöt, és ugyanazt az Olaszrizlinget itták egész életükben, otthon a sajátjukat, a kocsmában a szomszédét.  Mindig szárazat, és naponta másfél-két litert. Az ilyen típusú, a bortermelő országokra jellemző fogyasztás ma már visszaszorulóban van. Nem isszuk a bort, hanem kóstoljuk, és egyre több félét és egyre több borvidékről, országból és földrészről.

Bővült viszont a borfogyasztók köre. Mint korábban említettük, a nem bortermelő országokban gyorsan emelkedik a fogyasztás, és míg nagymamáim csak ünnepekkor és akkor is csak jelzésszerűen nyúltak a pohárhoz, addig a gyengébbnek mondott nem képviselői ma már a borfogyasztásban is élnek egyenlő jogaikkal. Az alkalmi vagy rendszeres, de kismértékű fogyasztás az édes boroknak kedvez, és ez hosszabb távon befolyásolja a közízlést, a bortermelők pedig alkalmazkodnak az igények változásához.

Az életünk felgyorsult tempója, a motorizáció, az alkohol kiszorulása a munkahelyekről olyan objektív hosszú távú folyamatoknak tűnnek, amin nem tudunk változtatni, illetve nincs közvetlen ráhatásunk. Ezek a tényezők amúgy is kedvezőtlenül hatnak a szárazbor fogyasztásra, nem kellene, hogy ezt a borásztársadalom tovább erősítse. Arra a sokunk által ismert és ellenzett jelenségre gondolok, hogy a száraz borok egyre jobban háttérbe szorulnak a borversenyeken.   

Tarolnak az édes borok a borversenyeken

Múlt héten zajlott a Hungarikum borok és pezsgők IX. Országos versenye, ahol bár többségében száraz borokat indítottunk, mégis két édes borunk nyert aranyérmet. Ebből a késői szüretelésű 2007-es évjáratú Badacsonyi Olaszrizlingünk a verseny legmagasabb pontszámával kapott nagyaranyat. E hónapban fejeződött be a világ egyik legrangosabb borversenye a Vinitaly, ahol 2008-as Kéknyelű édes jégborunk részesült Gran Menzione díjban. Persze ezek az eredmények azt is mutathatnák, hogy nem tudunk jó száraz borokat készíteni. Remélem nem így van, meg aztán voltak már száraz borokkal is jó eredményeink. Mindenesetre, mióta néhány éve saját boraink szereplése alapján felismertük az esélyek egyenlőtlenségét, elemezzük a legrangosabb magyar borverseny, a Vinagora aranyérmes borainak édesség kategóriák szerinte összetételét. A tavalyi versenyen 411 bor indult, ebből 293 száraz kategóriában. 56 aranyérmet osztottak ki, ami az indulók számának 14 százaléka. Ha borfajtánként nézzük ugyanezt az arányt, a száraz vörös és rozé borok 9 százaléka kapott aranyat, a száraz fehérek 7 százaléka, az édes fehéreknek viszont 34 százaléka. Évek óta felhívjuk erre az ellentmondásra a szervezők figyelmét, és ezek az arányok tulajdonképpen már egy kedvező elmozdulást mutatnak, hiszen volt olyan év, amikor nem volt aranyérmes száraz fehér bor. Az idei évben úgy hírlik, az édes boroknak külön kategóriát indítanak, arányos éremszerzési lehetőségekkel. Reméljük megtalálják a megoldást és a többi hazai borverseny is követi majd a jó példát.

Varga Péter

Fotók: Dávid Botond, Varga Pincészet

Forrás:
http://vargabor.blog.hu/2010/05/05/az_edes_boroke_a_jovo